Feledésbe merült klasszikus

Egy szép júliusi szombat reggelen egyik kedvenc horgásztavunkra, a Gajavölgyben található Erdész-tóra látogattunk el pecázni. Érkezés után kipakolás, etetőanyagkeverés, majd röpültek is a szerelékek a vízbe. Jómagam általában egy fenekező és egy úszós szerelékkel horgászom, hogy teljes legyen a vízparton töltött idő élvezeti értéke és rohangálhassak a két bot között :). Mostani írásomban a peca úszós részét osztom meg veletek.

gajavolgy.blogspot.hu

Felszerelés

Úszós készségemet egy 6 méteres gumizás nélküli spiccbot, 0.20-as főzsinór, 0.18-as előke, 12-es füles horog, valamint egy másfél grammos úszó alkotta. Ezzel a szerelékkel vallattam egy 8-10 méterre található partközeli szakaszt.

Kezdeti eredmények

Az első néhány bedobással egy kis bodorkát fogtam, utána szebb kárászok érkeztek, aztán hirtelen nagy lett a csend, ahogy melegedett az idő. Folytattam az etetést, ezúttal csemege- és száraz kukorica is ment az úszó köré (maradék etetőanyagokból – vaníliás, epres, halas-szilvás -, konzervkukoricából, kukoricacsíralikőrből, valamint forrázott kukoricából gyúr gombócok alkották az alapozó etetést), gondoltam hátha betalál egy ponty és összejön egy kis móka a spiccbottal. Sajnos nem így alakult.
Délelőtt fél kilenc magasságára az idő eléggé felmelegedett, a szél egy kicsit erősödött és áramlatokat keltett a vízben. Egyre finomabban kaptak a halak a part közelében, nehéz volt a kapásokat halra váltani, függetlenül attól, hogy folyamatos etetés alatt tartottam a helyet. Se csonti, se kukorica, se giliszta nem kellett nekik, se külön, se szendvicsben kínálva. Jó ideje nem fogtam semmit. 

 

Csali újratöltve

A sikertelen próbálkozások és újradobások közepette megéheztem, így elővettem az előző nap vásárolt fokhagymás kiflit. Ekkor jutott eszembe, hogy sok-sok évvel ezelőtt horgásztam kenyérféleséggel. Egy próbát mindenképpen megér ez a csemege. 
Kiflirózsákat kezdtem gyártani a következőképpen: a kifliből téptem egy darabot, a héját összenyomtam, ezáltal a héj közé eső puha belsejét is összepréseltem az ujjaim között.

Ilyen kiflirózsákat kínáltam fel a halaknak a horgon, annak hegyét a kifli héján kivezetve és szabadon hagyva.

Vízbe érés után ezek szépen elkezdenek megnőni és kinyílni, mint egy rózsa, ahogy megszívják magukat vízzel. Erre a csalira nagyobb volt az érdeklődés, de a kapások még mindig bátortalannak és határozatlannak tűntek, továbbá a szél, a hullámok és az áramlatok is rásegítettek a kapások nehezebb észlelésére a másfél grammos úszón.

Ereszték módosítása

Arra gondoltam, kihasználom az áramlatokat és megpróbálom a kiflirózsákat természetes táplálékként felkínálni. Állítottam egy kicsit az eresztéken, így a “jelzőólom” került a mederfenékre, az előke pedig teljesen kiterült előtte, ahogy a képen is látható. Az áramlat megdöntötte az úszót, majd szépen lassan húzta a fenéken a “jelzőólmot”, ezzel együtt a kiflirózsát maga után, mely gyanútlanul “sodródott” az áramlattal, természetes táplálék hatását keltve.

 

Eredmény újratöltve

Ezután az úszó a kapásokat áramlattal szembeni lassú oldalra indulással, majd egy hirtelen alámerüléssel jelezte, ez egyben a bevágás pillanata is volt, melyek mindegyikét halra tudtam váltani. Néhány, az úszó oldalazásakor történő bevágás üres volt, ezért inkább kicsit későbbre időzítettem egy-egy kárásszal a küzdelem kezdetét.

 

Tipp

Kiflirózsához érdemes olyan kiflit választani, ami legalább egy-két napos, még nem száraz és vastag a héja, a vékonyabb héjú kiflik akár már vízbe érés után leválhatnak a horogról. A bevágással is érdemes egy kicsit kivárni ilyen csalizás esetében, mert a horog a csali legfelső részén helyezkedik el és kapás esetén a horog kerül utolsóként a hal szájába, ezért volt néhány üres bevágásom, amikor az úszó oldalra indulásakor próbáltam megakasztani a halakat 

Végszó

Horgászataink során akkor lehetünk igazán eredményesek, ha próbálunk alkalmazkodni az aktuális helyzethez, mind felszerelésünkkel, mind pedig a csalinkkal. Ezúttal figyeltem a részletekre és eredményesen zártam a fent leírt peca spiccbotos részét (kb.5 kg kárász). Sikeres próbálkozást és halban gazdag horgászatot kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Facebooktwittergoogle_pluspinterestmail

5 gondolatok ezen: “Feledésbe merült klasszikus

  1. Rapa Nui

    Helló 🙂

    Eddigi írásaidból az derült ki, hogy Rubin és Excalibur spiccekkel horgásztál, horgászol. Sokak szerint a 0.20-as túl erôs, sôt szentségtörés egy ilyen tipusú spiccbothoz. Max 0.16-ost ajánlanak. Mi a te tapasztalatod ezzel kapcsolatban?

    elôre is kösz

    üdv rapa

    1. Hétvégi horgász

      Szia,

      megmondom őszintén, azért szeretem a kicsit vastagabb zsinórokat, mert ritkábban kell őket cserélni, és megúszom a szerelékkötést :)! A viccet félretéve 0.20-as zsinór mindig van a horgászládában, jól bírja a gyűrődést és kevéssé hajlamos a gubancolódásra. Begumizott spiccboton nem tudom, mennyire érdemes finomkodni, tűspiccel persze más a helyzet, oda én is finomabb előkét használok. Alapvetően itt élménypecáról van szó, ahol nem bánja az ember, ha lemarad pár kapásról amellett, hogy a szereléket nem kell féltenie.
      Egyébként Walter Tamás nagy híve az erőteljes szerelékeknek, tőle szoktam lopni a tippeket ;).

  2. Rapa Nui

    Helló 🙂

    Ebben a lopásban Walter Tamástól egyformák vagyunk: 🙂
    Én is match-en 18-20-ast használok. Nem kell dobóelôke, nem gubancolódik olyan könnyen, jobban merül és mivel nem szoktam 20-25m-nél messzebb horgászni(Balaton), a dobástávot sem tudja befolyásolni negatív irányban. Ráadásul ezen a vízen mindig van áramlás, hullámzás, elkél egy 12-14gr-os waggler.
    Nem vettem észre hátrányokat a régebben használt 14-16-os fôzsinórokhoz képest.
    Akkor ezek szerint nem kell attól félnem, hogy a bot törik, nem a damil szakad, hiszen ha így lenne, már te is felhagytál volna vele.

    kösz

    üdv rapa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.