Kánikulai keszegpeca

     A legutóbbi horgászaton a hőmérő higanyszála 30 fok fölé kúszott, a víz pedig tükörsimává feszült. Egy levél sem rezdült a fákon. Minden olyan csendes és nyugodt volt, mintha valaki megállította volna az időt. A tározó túlpartja alig látszott a párás levegőben. Egy-egy balinrablás törte meg csupán a csendet a máskor kifejezetten mostoha, szeles időjárású tavon. Körülöttem minden horgász csak őrizte a vizet. Egy kapás, egyetlen kósza csippanás sem hallatszott sehol. A pontyokat aznap képtelenség volt kapásra bírni. De a keszegeket…


Reggel nyolckor dobtam be először. Hosszú előke, kis horog, rajta három szem csonti. A tó vízállása elég magas, a meghorgászott távolságban a mélysége hat-hét méter lehetett. 13-14 másodpercalatt ért le a feederkosár a fenékre. Az első bedobott csalit nagyon gyorsan elhúzta egy szép keszeg, majd egymás után jöttek a kisebb-nagyobb fogások egészen kilencig. Akkor mintha megsüketült volna a víz. Próbálkoztam sokmindennel, lefinomítottam az előkét és a horgot, trükkösen tűztem a csontit. Az elkövetkező egy-két órában fogtam is pár szebb halat, de nagyon meg kellett küzdeni értük!

11 óra körül inkább spiccbotozni kezdtem, ami épp nálam volt, mert száknyélnek néztem és azt raktam be. A rendes száknyél persze otthon maradt… A dobozban kallódott egy sneciző szerelék, amit eredetileg a gyerekeknek készítettem be. Most jó szolgálatot tett, fogtam is vele jópár snecit a készülő ruszlihoz. Az ecetes halat egyébként mindenkinek csak ajánlani tudom. Higyjétek el, sokkal finomabb, mint a bolti! Délben összepakoltam és elindultam hazafelé. Tulajdonképpen sikeres peca volt ez is, de azért legközelebb korábbra időzítem az érkezést. Úgy vettem észre, hogy 10 után sok babér nem terem kánikulában. Érdemesebb kora reggel, vagy késő délután a vízpartra menni (persze lehet, hogy bennem van a hiba). Vagy éjszaka horgászni…

 

Facebooktwittergoogle_pluspinterestmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.